Közhelymentes jelenben "levés"
A minap egy segítő szakember megkérdezte tőlem mivel „menedzseltem” az életem az elmúlt 41 évben? Azt válaszoltam neki: megtanultam -nagy nehezen- a „jelenben levést”.
Megkérdezte mivel? Mondtam: környezetváltoztatással, erőforrásokkal, eszközökkel. Kért példát. Mondtam, többet is. A legaktuálisabb példám a cikk képén látható. A legtöbb tavirózsa faj virága max. 2-5 napig nyílik, ha nem figyelsz, lemaradsz. Ha nem használod ki a pillanatot abban a pár napban és napszakban, amikor kinyílva látható a virága, várhatsz egy évet.
A napokban történt indiai repülőgéptragédia kapcsán ontja magából az internet a filozofikus „élvezz minden pillanatot” postokat. Tény, hogy egyik-másik nagyon szép és megható, de eggyel sem találkoztam, amely abban segítene: mégis hogyan?
Amikor valaki nehéz időszakon megy keresztül, nem feltétlen azért nem éli meg a pillanatot, mert megkeseredett, vagy alapvetően negatív. Egyszerűen csak akkor épp túlsúlyban vannak az életében olyan dolgok, amelyektől nehezebb veszi észre a körülötte lévő segítő erőforrásokat.
A coaching folyamatok során szívesen használok olyan gyakorlatokat, amelyek kvázi a preventív megoldáskeresést is elősegítik.
Mit is jelent ez a gyakorlatban, ha valaki önmagán szeretne segíteni a saját megoldásaival?
Amikor produktív időszakodban vagy mindig alakíts kicsit úgy az életeden és a környezeteden, hogy egy nehezebb szakasz vagy kihívás esetén a változtatások emlékeztessenek a következőkre:
- a világ minden apró részlete másképpen szép és értékes
- néha pont az visz előbbre a legjobban, ha képes vagy megállni egy kicsit
- minden változás lehetőség is
- az elfogadás pont annyira fontos saját magad irányába is, mint mások irányába
- legyenek körülötted olyan dolgok, amelyekre ránézel és mosolyogsz. Gondolkodás nélkül, megakadás nélkül, egy pillanat alatt
Lehetnek ezek -a teljesség igénye nélkül-:
- egy kép, egy virág
- egy fa a kertedben
- a madarak figyelése hajnalban
- a kedvenc teád melegen egy hideg estén
- egy jó könyv