Nagyon gondolkoztam, hogyan lehetne az iskolaév végén esedékes „mutogassuk a színötöst bizonyítvány” postokat egy szakmailag is helytálló és szofisztikáltan megfogalmazott posttal ellensúlyozni. Majdnem arra jutottam, hogy erről inkább a személyesebb hangvételű oldalamon írok, amely független a coachingtól. Végül úgy döntöttem, legyen mindkettő, mert nagyon fontosnak tartom a tevékenységeim során a pozitív megerősítést.

Így az alábbi sorok azoknak szólnak most elsősorban, akik sosem találkoztak még kitűnő bizonyítvánnyal és leginkább ez érdekli őket a legkevésbé, gyermekük taníttatásával és iskolai életével kapcsolatban….

Elismerésem, Neked, hogy szülőként kitartó és türelmes vagy, amikor:

- soha nem tudod, reggel milyen napja lesz, amikor felkel, így minden napod úgy kezdődik, mintha tojáshéjakon lépkednél

- amikor minden nap újra és újra elmondod ugyanazokat a dolgokat, mert tudod, hogy nem bosszantásból felejti el

- amikor megvárod reggelente, hogy megtalálja nem kevés idő után, melyik ruhája nem szúr, nem rövid/hosszú, nem zavarja az anyaga, a formája, a mindene

- amikor szeparáltan rakod el a reggelit a dobozába, mert tudod, hogy nem eszi meg, ha az egyik hozzáért a másikhoz

- amikor mindegy mit vág a fejedhez, nem engeded el haraggal, vagy úgy, hogy ne érezze, bármi éri az iskolában, Te ott vagy neki, mindig

- amikor teljesen hitelesen előadod sokadjára, hogy ebben a napban is biztosan lesz valami jó

- amikor hazaérkezés után rajtad tölti ki a „napját”, nem veszed magadra, és megvárod, amíg jó esetben megtudod, mi is történt valójában

- amikor mindegy mit csinál, hiszel benne, hogy aznap is meg fogjátok oldani a házi feladatot és újra és újra megerősíted benne, hogy minden képesség megvan benne, ami szükséges és együtt megtaláljátok a módját, hogy hozzátok elő

Elismerésem a folyamatosan fejlődő önismeretedért, megújulási és kommunikációs képességeidért szülőként, amikor:

- rezzenéstelen arccal és higgadtan kezeled, hogy a gyermekedet becsmérlik

- amikor századjára is belefutsz abba, hogy mindegy mi történt, őt veszik elő, mert más

- amikor az ezredik szakmaiatlan, közhiedelmekre épülő és minden emberséget nélkülöző hozzáállást tapasztalod pedagógia területen dolgozóktól

- amikor mindezek ellenére igyekszel kooperatívan hozzáállni majdnem mindenkihez, mert hiszel abban, hogy a változás lehetséges

- amikor milliószor hallgatod végig, hogy mindenki más is jobban tudja mi jó a gyerekednek, mert olvasott róla 2 cikket a neten

- amikor képes vagy ignorálni azokat, akik negatívan hatnak mindarra, amit ti nagy nehezen elértetek

- amikor a sokadik könyvet/tanulmányt/kutatást is elolvasod, kurzusokon veszel részt, hogy hatékonyan tudj segíteni, akkor is, amikor már semmihez nincs erőd

Elismerésem, hogy szülőként képes vagy kiállni Érte, akkor is mosolyogni és/vagy erőt adni fix védőhálóként a gyermekednek, amikor:

- ismét nem mehet el a többiekkel a kirándulásra

- amikor nem vehet részt az ünnepségeken

- amikor egyik nyári táborban sem akarják fogadni

- amikor kiközösítik, csúfolják, gúnyolják és bántalmazzák

- amikor azt hiszi, ő nem elég, nem jó, nem okos, nem szerethető

- amikor nem akar élni

- amikor a sokadig felmérésre/fejlesztésre/szakemberhez viszed

- amikor az elvileg őt segítő szakembernek sincs lövése sem arról, hogyan kéne foglalkoznia a gyermekeddel, de legalább kioktat téged, mert hát ő ezt tanulta (csak épp a papírral nem osztottak emberséget)

- amikor az év közepén, vagy akár az év vége előtt pár héttel új iskolát kell keress neki, megint…

És elismerésem minden pedagógusnak és segítő szakembernek, aki ott van és valóban támogató, amikor:

- ő is belefáradt, mindenbe is

- amikor az egész rendszer ellene van, pedig az ő munkája valóban igazi hivatás

- amikor saját költségen fejleszti magát, hogy hatékonyabban tudjon segíteni

- amikor sokszor teljesen egyedül van egy tucat másik felnőtt között, akikkel nap mint nap „küzd”, a gyerekek optimális fejlődéséért

- amikor a saját privát idejét használja fel, hogy munkaidőn túl segíthessen

Végül, de nem utolsó sorban, elismerésem minden gyermeknek és fiatalnak, aki:

- magához mérten képes volt fejlődni, és akkor is, ha nem fejlődött, de szinten tartotta magát

- aki teljesen mindegy milyen eredménnyel, de lezárta az évet

- aki képes volt alkalmazkodni, akár egy teljesen új iskolában

- aki minden ellenére nem adja fel

- aki képes minden ellenére még mindig meglátni a jót

- aki megérti, vagy kezdi megérteni, a legfontosabb, hogy te elfogadd saját magadat

Egyikőtök sincs egyedül, sem a szülők, sem az emberséges pedagógusok, sem a gyerekek. És egyszer elegen leszünk, elegen változtatunk kicsiben, hogy aztán nagy egész lehessen.