Elképzelek egy világot...
...Elképzelek egy világot, ahol az emberek jobban megértik, mennyi minden múlik azon, hogyan bánunk a gyerekekkel. Ahol a felnőttek megértik, egy gyermek nem azért születik, hogy az előző generáció, vagy a szülei tetteit és tévedéseit, „rossz” döntéseit helyrehozza, nem azért, hogy a szülei álmait élje. Nem azért, hogy valamit pótoljon, vagy lelki sebeket gyógyítson, nem azért, hogy mások mondják meg, milyennek kellene lennie.
Elképzelek egy világot, ahol az elfogadás nem csupán a képmutatás szintjét üti meg. Egy olyan világot, ahol azért, mert valaki más, még nem rossz, buta, neveletlen. Ahol a felnőttek felfogják, hogy a hiányosságok hangsúlyozásával sosem lesznek igazán elfogadóak és támogatóak egy gyerekkel. Ahol a társadalom valóban megérti: a különbözőség erősség is lehet.
Ahol az emberek megértik, mindenkihez vezet út, de ez az út mindenkinél más. Nem uniformizálható és sokszor nem könnyű, de attól még van út.
Minden gyerek egy kincs. A gyerekek az emberiség igazi jövője.